Bűnös tett, hogyha vétkezel eltévedsz, hová érkezel, nem léphetsz már vissza. Mit nem értesz? Nem tiszta már a kép, ez ami téged őrültté tesz. A látvány mi elképeszt, hogy az éned az mivé lesz. Ez bárkivel megtörténhet, hogy megszállják a démonok. Míg lelkileg kikészülsz, azt megvárják. Ha elgyengülsz látják, s elvakítanak. Felhasználják tested tervükhöz, majd elhajítanak. Kisértésük csábítóan hat az elmédre, eltérve a valóságtól vezetnek. A sebeidet feltépve bosszúra vágysz, vérre szomjazva, mint a vad gyilkos ösztönnel, mit csillapítva mérgezed magad. Egy nap megszűnik a bűntudat, és elhal minden érzelem. Nincs félelem, mellette elvész az értelem. Élettelen tested, mi átalakul már végleg. Hiába éget a bélyeg, ha már átbillent a mérleg. Tükör képed lett az élet, vörös szemek, mik rád néznek. Bűvöletben tartva téged, a halálig kísérnek. Hited vesztve, megtagadva a Teremtőt, az Urat, ki végig veled, mégis utad már a pokolba vezet. Mert a tetteid és bűneid, perzselik a tested. Lelked rég eladtad, ezért lesz tűz a veszted, mi a pokolban vár téged visszakapod, sajáté lesz, mint a kosz, te már csak szenvedést, te is átélhetsz.

Ref.:
Ahogy változol át, mindent másképp látsz, még visszatérnél, de már máshol jársz. Leszállnál, de szárnyaid húz a láz, mint haldokló, a kíntól halálra vágysz.
Ahogy változol át, mindent másképp látsz, még visszatérnél, de már máshol jársz. Leszállnál, de szárnyaid húz a láz, mint haldokló, a kíntól halálra vágysz.

Ez már rég nem te vagy, te is látod, hogy torzítják el arcod a mélyenszántó ráncok, sötét árkok néznek vissza rád szemed helyett a tükörből. Napról napra változtatják tested és lelked. Küzdesz ellene, de már nem megy. Nem bírod, de azt akarják, még jobban szenvedj. Csak hajtottad a pénzt, bármi áron megszerezted, engedtél a kísértésnek, undorító vegyszereknek, drogoknak, csakhogy érezd magad boldognak, most mégis két kezed esik saját torkodnak. Ez a kezdet, ennél is rosszabb lesz a vége, bálványokat imádtál, ez lett az eredménye. Minden bűnödért, egy démont kapsz cserébe, ki megszállja tested, míg őrangyalod küzd érte. Átalakulsz minden éjjel, emberi vérre szomjazik egyre jobban éned másik része. Élve falod fel a gyengébbik kitépett szívét, ujjaid a mellkasába szúrod, éles tőrként kimetszel egy darabot. Fogaid, mint egy szikét használod, másnap reggel nem tudod, mi történt. Egy töltényt raksz a tárba, magad felé fordíttod a csövet "Legyen már vége!" ordíttod. Összeszoríttod fogaid és elsütöd a fegyvert, újabb csata a háborúban, mit a gonosz megnyert.

Ref.:
Ahogy változol át, mindent másképp látsz, még visszatérnél, de már máshol jársz. Leszállnál, de szárnyaid húz a láz, mint haldokló, a kíntól halálra vágysz.
Ahogy változol át, mindent másképp látsz, még visszatérnél, de már máshol jársz. Leszállnál, de szárnyaid húz a láz, mint haldokló, a kíntól halálra vágysz.